Három éve szerettem volna megkerülni nem csak a Balaton keleti hanem a nyugati felét is szántódi kompozással. Idáig mindig elmaradt. Vagy megijedtünk a távtól, vagy nem sikerült közös időpontot találni. Idén nem halogattam tovább, kijelöltük az egyetlen szabad hétvégét még a nyári szezon és meleg beállta előtt.
Leheléknek sajnos nem volt jó ez a hétévge így korival ismét elég kevesen, csak hárman vágtunk neki az ismeretlennek. Andi kísért kerékpárral.
Szántódon a kompnál hagytuk az autót. Tihanyba átmentünk a révvel és az északi parton kezdtük a túrát. Párszor már megcsináltuk kerékpárral de akkor még nem is gondoltam, hogy egyszer itt korizni is akarok majd, így nem voltak pontos információm az útminőségről.
Összeségében nem volt gond az aszfalttal, általában jó volt néhány rövidebb botrányos részt leszámítva. Ami miatt nem nagyon haladtunk azok az emelkedők és a lejtők voltak ami akadt jócskán. Felfele nem tudtunk gyorsan menni, lefele meg nem mertünk, mert nem tudtuk mi vár a lejtő alján. Néhány helyen a kerékpárút kitáblázása is teljesen hiányos volt, a helyiek segítségét kértük nem egyszer.
Ahol volt, a kerékpárúton mentünk, de Zánka után a főútra is rámerészkedtünk pár kilométer erejéig. Andi biztosított hátulról. Azt hiszem senki nem dudált ránk. Majd Badacsony előtt a keskeny járdán koriztunk. Ott felmentünk a Római útra és gyönyörködtünk a környékben. Jobbra a Badacsony hegység, szőlőtőkék, bazalt oszlopok, balra lent a Balaton zöld vize rengeteg tarka vitorlással. Lefele viszont macskakő, Roubaix rulez!
Keszthelyre a túra féltávjához elég későn értünk. Ott ebédeltünk majd azt hiszem délután négykor indultunk tovább. Akkor még azt hittük, hogy 70-et már megtettünk és már csak 60 van hátra de hamarosan kiderült az eligazító táblákból, hogy Szántód 10 km-el messzebb van, mint gondoltunk.
Keszthely után hazai pálya következett, ezt a szakaszt Fonyódig nagyon ismertük, mert minden évben itt nyaralunk. Aztán átléptük a 100. km-t és innentől kezdve még nehezebben, lassabban múltak a kilométerek. Igaz a mondás - amit most találtam ki -, hogy 100 km után minden kilométer duplán számít.
A videón is jól látszik, hogy néha már csak poroszkáltunk. Állandóan azt lestük, hogy Szántód hány kilométerre van még, hány falun kell még keresztül hajtani.
Lelle, Szemes, Szárszó és végre Földvárra értünk, az utolsó faluba. Felüdülés volt a frissen felújított tökélestes aszfalt egészen Szántódig. Ez nagyon kellett a lelkünknek. Aztán mikor megláttam a Szántód táblát már megnyugodtam, ezt is megcsináltuk. A kompig még szerencsétlenkedtünk a szar járdán de itt már nem érdekelt, szürkületben visszaértünk a kocsihoz. Andi km óráján 142 km állt, mi meg csak ültünk, ültünk és csak ültünk.
Kemény volt és hosszú de én élveztem majdnem minden pillanatát. Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk, se szél, se meleg, se hideg, se eső. Nem voltak sokan még az utakon, viszont elég sokáig világos volt már este, így még időben visszaértünk.
Semelyikünk nem esett el, nem sérült meg, nem fáradt el :)
Most nem mondom, hogy jövőre visszajövünk de addig még sok halat kifognak a Balatonból...
A videót itt megnézhetitek:
Utolsó kommentek