Ez nem az én napom volt. Pedig a rajtig minden ment, mint a karikacsapás: időben megérkeztünk, beneveztünk, megérkeztünk Poroszlóra a rajthoz. Az idő gyönyörű volt, sütött a nap, látszólag nem fújt a szél. Soha nem látott tömegben vártuk, hogy az utolsó kerékpáros is elhaladjon és indulhassunk végre, mi korisok. Ránézésre 30 főre saccoltam a kis csapatot, az eredménylistán 28-an szereplünk.

Végre útnak engedtek minket is. A gyorslábúak rögtön elhúztak, mi műkedvelők is jó tempóban kerülgettük egymást, mindenki kereste a helyét. Úgy terveztem, hogy a szegedi különítménnyel megyek, ebből semmi nem lett. Kilo öt másodperc alatt látótávolságon kívűlre került, Szilvi után próbáltam beállni, egyre nehezebben ment. Nem éreztem a korizást, állandóan el akartam esni, túl gyors volt nekem a tempó a biztonságos guruláshoz. Aztán pár perc múlva elkezdett fájni a derekam... 

Kb. negyed órát kullogtam Szilvi után, majd nem bírtam tovább, a mögöttem lévőek kielőztek én visszavettem és megpróbáltam saját tempóban helyrerázódni. Vártam, hátha elmúlik a derékfájás de egyre rosszabb lett. Kisköréhez kb. egy óra alatt értem oda de akkorra már annyira fájt mindenem, hogy alig tudtam lépkedni a rossz minőségű betontáblákon. Ilyen még soha nem fordult elő, hogy kb. percenként meg kellett álljak a hajtással és két lábon gurultam, csak úgy tudtam tartani a derekam ha a kezeimmel a combjaimon tartottam magam. Utólag azt mondom ott kellett volna abbahagyni.

De mentem tovább, jött Abádszalók. Ennyire rosszul még soha nem esett. Nagyon soká lett vége, de akkor már gurulni is alig tudtam. Következett a visszakanyar északra, a hírhedt 20km-es tábla és a soha nem látott viharos erejű ellenszél. Kb. 4 km/h-val erőlködtem, mindkét kezem a combomon, azzal tartottam a testemet, mert a derekam nem bírta. Pár perc után úgy döntöttem leülök a földre pihenni. Itt ettem, ittam majd megérkezett Kriszti, ő jó tempóban jött. Tőle tudtam meg, hogy Lehel meg beteg, jön saját tempójában. Megpróbáltam felállni, nem sikerült, Kriszti húzott fel. Innentől egy célom volt, valami padra, kőre leülni és bevárni egy kísérő autót. Természetesen a senki földjén voltam, se előttem se utánam nem volt se lakott település, se semmi. Elküzdöttem magam majdnem a 15-ös tábláig, végre találtam egy régi útjelző követ, arra ültem le és vártam a véget. Az idő egyre hidegebb lett, már csak egy kiadó elázás hiányzott volna. 

Nemsokára megérkezett Lehel, beszélgettünk egy kicsit aztán ment tovább. Én még vártam vagy negyed órát, aztán megjelent egy Mentőautó. Lestoppoltam, beültettek hátra. Nem tudtak rögtön elvinni a célig, mert nekik meg kellett várni a menet végét. Így ott álltunk és vártunk de legalább már fedett helyen voltam és széken ülhettem. Nagyon tud örülni ilyeneknek az ember.

A mentősök megunhatták a semmittevést, mert elmentünk a 8km-nél lévő második frissítőpontig és ott álltak le. Megérkezett a szervízautó, engem átültettek oda, mert az hamarabb továbbindult. Telt ház volt bent, pár kerékpáros hölgy nem bírt az ellenszéllel és bekéredzkedett az autóba. Innentől gyorsabban haladtunk és a cél előtt a kordonoknál kitettek minket. Láttam, hogy Lehel mindjárt odaér, megvártam és együtt átgurultunk a célon. Akik mögöttem szerepelnek az eredménylistán azoktól elnézést kérek, egy hellyel job a helyezésük.

A szokásos időjárás fogadott Tiszafüreden, erős vihar, lógott az eső lába, a rendezők sietve bontanak mindent, az autónk Poroszlón, se cipőnk, se meleg ruhánk...

Lehel elindult korival Poroszlóra, mi behúzódtunk egy sátorba az időközben rázendített eső ellen. Nem tudom mit evett az utolsó frissítőnél de kb. 20 perc alatt már ott is volt az autóval.

Nagy nehézségek árán beültem az autóba, s mivel én nem tudtam, Kriszti levette a korimat. Poroszlón még ettünk valamit majd szerncsére házhoz hoztak, köszi!!!

Azóta nem tudok mozogni, éjszaka csak forgolódtam (legalább is próbáltam). Mostanra annyira javult a helyzet, hogy feküdni és kemény széken ülni tudok, viszont semmi mást nem.

 Nekem így sikerült ez a nap, remélem a többieknek azért jobban.

 www.youtube.com/watch

 Eredmények: