Kilot is magába szippantotta Bont fekete lyuka. Innen nincs kiút, aki egyszer vesz egy Bont korit, az soha többet nem néz másra. 

Fuzhou, Guangzhou, Almati, Köln, Párizs, Budapest, Szeged - 11670 km-t utazott az új Bont Jet 2010 (3pt 100mm) korim. De végül ideért 5 napon belül!
Amikor megkaptam, úgy bontottam ki a dobozt, mint egy kisgyerek a karácsonyi ajándékot. A cipők, sínek, kerekek, csapágyak mind-mind külön voltak, de szerencsére volt hozzá egy spéci imbuszkulcs is. Jessz, Lego! :)

Ja és egy kis ajándék, egy kis burkoló cucc műanyag üdítőkhöz, ami hidegen tartja az üveget. Zsír :)
Jó buli volt összeszerelni a korit, de amikor végül felvettem, azonnal rá kellett jöjjek, hogy ez bizony sütés nélkül nem játszik. És nagyon furcsa volt még az is, hogy a cipő nyílása annyira szűk, hogy tök nehéz belebújtatni a lábamat.
Izgultam, mikor a cipőket betettem a sütőbe. Na jó, eléggé féltem, mert még soha nem csináltam ilyet. Tartottam attól, hogy túlságosan megmelegítem őket, így 3-4 percenként ellenőríztem a hőmérsékletet (80-85 fok). 20-22 perc múlva úgy döntöttem, felveszem őket. A következő kihívás az volt, hogy koris pozícióban álljak hosszabb ideig. Magam elé tettem egy széket, abba kapaszkodtam, hogy minél tovább lenn tudjak maradni, de így is egész jó statikus combizom-erősítő edzés volt :)
Újra feltettem a síneket, semleges helyzetben és elmentem korizni. Az első tesztemet kicsit beárnyékolta az előző héten elszenvedett bukásom, amikor kavicsot fogtam és elestem. Ettől eléggé fájt a keresztcsontom és a jobb lábammal nem nagyon tudtam szabályosan oldalra lökni. Viszont nem tudtam tovább türtőztetni magam és így koriztam kb 3 km-t. A teszt jó volt arra, hogy meggyőződjem, újra meg kell sütnöm a cipőket :) A fő problémám az volt, hogy a bal lábfejemben az os naviculare kicsit túlságosan kilóg, a közepes mértékű lúdtalpamnak köszönhetően. Az újabb sütésnél próbáltam minél nagyobb nyomást gyakorolni a lábfejem belső részére, hogy helyet csináljak annak a kilógó csontnak.
A következő teszt-korizás már sokkal élvezetesebbre sikerült. Bár a cipő még mindig piszkálta a sajkacsontomat, 5 perc után elmúlt a zavaró érzés, gondolom főleg azért, mert minél inkább a külső élen próbáltam korizni.

Általánosságban: brutálisan jó kori. A 3-pontos kialakítás miatt nagyon alacsonyan maradt a súlypont. Féltem amúgy a 84mm->100mm váltástól, de szinte meg sem lehet érezni. Annyira stabil, nem imbolyog, nem bizonytalan! A sín hossza az egyedül, ami miatt újabb tanulási fázisra vagyok kötelezve, de rövidebb sínnel nem lehet rendelni, ergo meg kell tanulni jobban korizni :)
Most a 4. sütésen vagyok túl, a bal cipőbe tettem egy kisebb belső-ív emelőt (Deichmann). Levágtam az orr- és sarokrészét, hogy csak a (hiányzó) ívnél tartson valamit, de ne emelje ki a lábamat máshol. Hosszabb menetek után még mindig érzem azt az átkozott csontot, de kicsit tanácstalan vagyok, mit is csináljak. Talán nekiesek egy hajszárítóval és ott, abban a pontban megpróbálom majd megmelegíteni és kijjebb nyomkodni.
Sajna a tökéletlen technikámnak hála, a belső oldalakon sikerült már megdörzsölgetnem a szép fehér bőr borítást, amin így elmosódott piros és fekete nyomok vannak. De - nem múzeumba vettem, hanem használni. Eddig 400km van benne, és nagyon élvezem!