kg_kilo beszámolója a versenyről:
Pozsony Maraton görkori, 2010 A pozsonyi futóversenyekkel egy időben, minden évben megrendezésre kerül egy 22.5 km hosszú görkoris verseny is. Az útvonal nagyjából megegyezik a futókéval, kis különbség, hogy a korisok nem látogatják meg a belvárost (túl sok emelkedő/lejtő/macskakő/villamossín lenne). A verseny lassúrajttal kezdődik a kimondhatatlan nevű főtéren, majd legurulunk a Duna-partra, ahol megállás, majd pisztolylövés után kezdődik a... kezdődik a... móka.
Idén változatos volt az időjárás, olyan 12 fok körül, de a felhők száguldoztak az égen, ebből könnyű volt kitalálni, hogy szél az bizony lesz. És volt is, néha viharos lökésekkel, É-ÉNy irányból. De legalább nem esett :) A rajt után a mezőny fölkaptatott az újhídra (aminek a tetején az UFO étterem van), na én itt szépen el is köszöntem a jó eredmény lehetőségétől. Borzasztó lassan tudtam fölmenni, pedig tavaly ezzel nem volt gondom. A hídon át, majd a túloldalon lejtő, gurulsz, gurulsz, figyelsz a dilatációs elemekre meg az úthibákra. Itt az útvonal egy roppant unalmas városrészen vezet keresztül (Petrzalka), igazi szocialista panelnegyed, 4 sávos út, amiből 2 a miénk. A szervezés nagyon jó, minden kereszteződésben rendező vagy rendőr, 2.5km-enként víz, 5 km-enként frissítőállomás. Mivel látnivaló szinte semmi, lehet nézni az ellenfeleket, kicsit fölkapaszkodni, szépen egyenletes tempót menni, stb. Elzúgott mellettünk egy mentő szirénázva (később hallottam, hogy bukott egy lány és kezét törte). Monoton korizás (ez jól megy), majd elkanyarodunk balra, nagy ívben, megmászunk egy felüljárót - ez ezerszer jobban ment, mint a híd. Itt utolérem Mónit a csapatból, aki igencsak szenved, fáj a lába, rossz a cipő, stb. Összeállunk, a felüljáró után nem sokkal egy kereszteződésben élesen balra el, kezdődik a rossz út. Szép fokozatosan, először csak egyre több úthiba majd az egész út szélességében "mogyorós csoki". A legjobb taktika az út szélén, a porban menni, rollerezni egy lábon. A töltés aljánál elindulunk délnek, megváltásnak tűnik a jó aszfalt. A töltés tetején már nyomják visszafelé a menők, brutál tempóban. Móni még mindig szenved, de mondom neki, hogy itt használja ki a hátszelet (a növényeken jól látszik a szélirány), pihengessen, mert utána nincs pihenő. Elértünk a fordítóhoz és itt meghaltam. Balra föl kellene kaptatni a töltésre - a derekam beáll, alig tudok lökni. Valahogy fölevickélek, de a boly, amiben voltunk, elment Mónival együtt. Fájós derék, ellenszél, egyedül - jól hangzik? :) Elkezdek evickélni, sebességet összeszedni, de gond van. Ha lehajolok, ordít a derekam. Ha fölállok, hátrafúj a szél. Hát... soha életemben nem adtam még föl versenyt, de itt és most lelkileg megtörtem. Ha jött volna záróautó, tutira beszálltam volna. De nem jött, a busz pedig a cél után várt rám :) Szóval szép lassan elkóricálok, ahogy sikerül - egy kis idő után a nyílt töltés körül erdősáv is lesz, itt kisebb a szél, kicsit jobban tudok haladni. De amint megcsap néha, megint lelassulok. Ez van, én vagyok hülye, hogy vén fejjel ilyeneket csinálok :) Azért a sok-sok ex-kerékpáros tapasztalat segít. Fej le, nyomni, majd csak elfogy az út. Egyszercsak utolér egy idősebb, szikár ürge egy fiatal lánnyal, beállok mögéjük utazni. Pár km után jön egy frissítő, itt majdnem elesek a kilocsolt vízen, utána kicsit rosszabb az aszfalt és megint leszakadok :( De ekkor már látom az első hidat keresztbe a fejem fölött és tudom, hogy közelít a cél (a cél közelít hozzám, nem én hozzá...). 2 híd alatt elmegyek, majd le a parkba és jön az emelkedő 270 fok balra, föl a régi hídra. Itt újabb haláljelenetet adok elő, de a hídon már sikerül egy kis sebességet szerezni. Tudom tudom tudom, hogy csak egy akadály van hátra, a villamossín a hídról lefelé. Ezzel nincs gond, célegyenes és bekocogok a célba. KO. 1 óra alatt akartam menni, ehhez képest 1:13 lett. Felejtsük el gyorsan! Fölgurigázok a főtérhez, a pompomlányok majdnem megcirógatnak, kapok egy szép emlékérmet és ingyen üdítőt + csokit (2x álltam sorba...). Egy viszont mindig megvígasztal - amikor elindulunk haza kis séta, lötyögés után, a maratonisták nagyrésze még mindig fut :)
Utolsó kommentek